3. rész - A pakolás napja

Hát, ez a nap is eljött - a pakolás napja. Este sokáig gondolkoztam, és későn aludtam el. Reggel viszont korán kellett kelnem, mert anya már hajnali 6-kor szólt, hogy ideje lenne felkelni. Fél 7-kor sétáltam le a lépcsőn pizsiben és ahogy a nappaliban mentem a sok doboz között, azon gondolkodtam, hogy hányadika is lehet ma. Abban biztos voltam, hogy még nem telt el az az 1 hét, amit anya pakolásra szánt. Szóval kíváncsian mentem be a konyhába. A többiek az asztalnál reggeliztek.

-Te is kérsz reggelit? - kérdezte anya kedvesen.
-Nem, nem vagyok éhes - mondtam félig álmosan
-Hát jó, de tudod a reggeli a nap legfontosabb étkezése! - válaszolta anya

Kinyitottam a hűtőt, de vissza is csuktam, tényleg nem voltam éhes.

-Legalább ülj le hozzánk és igyál egy kis teát - anya öntött egy pohárba teát, én pedig leültem
-Miért van a nappaliban ennyi üres doboz? - kérdeztem a lényegre térve
-Változott a terv - felelte anya
-Hogy-hogy? - kérdeztem izgatottan
-Már ma el kell kezdenünk a pakolást, mert holnapután indulunk - mesélte anya a tervet
-Tessék? - kérdeztem meglepődötten
-A repjegyek is holnaputánra szólnak, szóval már ma be kell pakolnotok - jelentette ki
-Miért holnapután? - kiváncsiskodtam
-A munkámat hamarabb el kell kezdenem - érvelt anya
-Mit fogsz dolgozni? - rájöttem, hogy ezt még nem is mondta

És ekkor megszólalt a csengő. Anya kiment a konyhából, hogy kinyissa az ajtót. A nagynénink jött látogatóba.

-Sziasztok, hallottam, hogy már holnapután mentek - köszönt a nagynénink kedvesen

Válasz nem érkezett, így folytatta.

-Lola most végre valóra válik az álmod - szólt hozzám
-Igen - mondtam, egy cseppet sem lelkesen
-És Jared te is biztos örülsz - most Jared volt a soron
-Igen, izgatottam várom - gúnyolódott Jared
-Tudok valamiben segíteni? - fordult anyához
-Nem hiszem, esetleg holnap - válaszolt anya
-Oké, akkor holnap délután átjövök, mondjuk 2-kor - mondta mosolyogva
-Oké, köszönjük - köszönte meg anya
-Sziasztok, jó pakolást - búcsúzott a "drága" nagynénink

Anyával kimentek a konyhából, anya 10 perc múlva jött vissza, mivel az ajtóban még meg kellett beszélniük néhány dolgot.

-Lehettetek volna kedvesebbek is - jegyezte meg anya
-Igen, lehettünk volna - mondta ismét gúnyolódva Jared, én erre elmosolyodtam
-Jared, ő a nagynénitek - szólt vissza anya
-Igen, örül, hogy végre megszabadul tőlünk - Jared kimondta az igazat
-Menj pakolni! - szólt rá anya
-Még be sem fejeztem a reggelim - közölte Jared
-Akkor egyél és ne a szád jártasd! - mondta anya mérgesen
-Te szóltál, én csak válaszoltam - mondta Jared
-Lola és te? - kérdezett anya
-Igen? - kérdeztem vissza
-Nem lehetett volna értelmesen válaszolni vagy egy kicsit lelkesebbnek lenni? - kérdezte
-Nem - mondtam öszintén
-Oké, nyugalom. Most megyek és elkezdem a pakolást - mondja anya, és nyugtatgatta magát
-Nekem is pakolhatsz - kiáltotta Jared anyának a nappali felé
-Majd te fogsz - kiabált vissza anya
-Egy próbát megért - mondta Jared nekem és apának

Apa egész végig ott ült az asztalnál, és ő úgy érezte, jobb lesz ha kimarad ebből az egész nagynénis dologból. Ugyanis ez a nagynénink anya nővére. Aki mindig mosolyogva beszél hozzánk, még ha nem is úgy gondolja. Már kiskorunk óta megszoktuk, hogy mi nem nagyon keressük az ő társaságát. Ő nagyon nyugodt és Jared azt mondja ő nem bírja az ilyen embereket. Én pedig ha muszáj válaszolok, de ha nem akkor én sem nagyon keresem a társaságát. Ellentétben anya húgával, akit nagyon bírunk. Ő tényleg kedves, vidám és egyáltalán nem olyan mint a nővére.  Jaredet sokszor elviszi vidámparkba, engem pedig vásárolni. Szóval ő a "jó" nagynéni, aki már hívta anyát, hogy később átjön segíteni pakolni. Jared rögtön fel is kiáltott, hogy lesz aki bepakol helyette. Anya pedig azt válaszolta, hogy akkor a húgát visszük és Jared itthon marad.

Felálltam az asztaltól és bementem a nappaliba, anya adott néhány dobozt, hogy azokba pakoljak. Felsétáltam a szobámba és körbenéztem. Általában az emberek ilyenkor körbenéznek és sóhajtva azt mondják: "Jaj, de fog minden hiányozni!" Én nem ezt tettem.Én örülök, hogy végre elmegyek. Szerettem itt élni, de én mindig egy nagy városba vágytam. Szóval elkezdtem pakolni, először a ruháim. Volt sok amiről azt mondtam "ez nem kell" - azokat egy külön zsákba tettem. A dobozok elkezdtek megtelni mindenféle dologgal.
Este 6-kor alig maradt valami a szobámban. És ekkor valaki kopogott az ajtón.
-Igen? - szóltam
-Szia, hogy megy a pakolás? - jött be a szobába anya húga
-Szia, egész jól - válaszoltam
-Miben segítsek? - kérdezte kedvesen
-Először is le kell vinni a dobozokat és a zsákokat, hogy tudjam, hogy is állok - vázoltam fel a helyzetet
-Hát akkor rajta - buzdított anya húga
-Segíthetek? - Jared a szobám ajtájában állt
-Miért segítenél? - kérdeztem meglepődve
-Mert a testvérem vagy - mondta, szinte teljesen hihetően
-Persze és ezért te segíteni akarsz nekem - válaszoltam
-Hát, hogyne - színészkedett tovább
-Mit akarsz? - kérdeztem, mert már így is túl fáradt voltam, egy cseppet sem hiányzott még ez is
-Anya nem akar segíteni pakolni és..... - a továbbit rám bízta, hogy találjam ki
-És segítsek én? - fejeztem be a mondatot
-Hát én is segítek neked.... - érvelt
-Jól van - egyeztem bele

Elkezdtük lehordani a dobozokat, aztán mikor már mindet levittük, megállapítottam, hogy jól haladunk. Már csak néhány dolog maradt a szobámban. Azokat majd holnap elrakom. Ezután átmentünk Jared szobájába és ott is elkezdtünk pakolni. Több zsák, azaz szemét lett, mint doboz. Este 10-kor mind fáradtan ültünk a nappali kanapéján.  Fura volt, így a nappali, anya és a húga ott is elpakoltak és most szinte üres. Csak néhány bútor van, de azokat nem visszük magunkkal.
Anya húga későn ment el tőlünk, utána már mi sem csináltunk sok mindent. Éjfél is elmúlt, amikor aludni mentünk. De előtte még a konyhában leültünk az asztalhoz.
-Hát, elköltözünk - jelentette ki anya
-El - válaszoltuk
-Milyen érzés? - kérdezte anya
-Fáradt vagyok, de legalább már pakolni nem kell, már csak felülünk a repülőre és megyünk - mondta Jared
-Tévedsz, még egy egész napot kell pakolnod - világosította fel anya
-Mi? De hisz már megyünk - értetlenkedett Jared
-Az egy nappal később van - mondtam, miközben a kezem az asztalon volt, amire a fejemet ráhajtottam
-És Lola te hogy érzed magad? - kérdezett anya
-Hát, még nem volt túl sok időm ezen gondolkodni - néztem fel
-Már ennyi az idő? Menjetek aludni, gyerünk - anya ránézett az órára

Reggel 8-kor keltünk és egész nap pakoltunk. Már nem volt túl sok minden, úgyhogy ez lazább nap volt. Anya nővére volt itt, amint meglátta már nem kell segíteni rögtön megörült, és búcsúzkodni kezdett, hogy "de fogunk neki hiányozni" meg ilyesmi.
Este 10-kor már aludni készülődtünk, mert holnap nagy nap lesz. Bevallom egy kicsit izgulok is.

Reggel 5-kor kellett kelni, de én már 4-től fent voltam és forgolódtam az ágyamban, mert már egyáltalán nem voltam álmos. Ezért fél 5-kör elindultam a fürdőszoba felé, 5-kor kijöttem felöltözve és elkészülve, ezután lementem a nappaliba, ahol anyával találkoztam. Megkérdeztem, hogy mit kell még csinálni, azt mondta semmit, mivel mindennel már meg vagyunk és már indulhatnánk is. Majd felment felkelteni Jaredet, apa ekkor jött le. Hallottam, hogy anya kiabál Jareddel, mert ugyanis az öcsémnek még eszében sem volt felkelni, nagy nehezen anya rászedte, hogy keljen fel. Még egyszer felmentem a szobámba, majd kijöttem és becsuktam az ajtót: "Amerika, már megyek is!" és lefutottam a lépcsőn, bevágódtam a taxiba.  6-ra a reptérre értünk. A repülést nagyon élveztem. Nagyon szép volt a látvány. Miközben a repülőn ültünk, azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet magángéppel repülni, de ekkor elmosolyodtam, mert hiszen ilyen úgy se lesz. Ekkor anya megkérdezte, hogy min mosolygok, mondtam neki, hogy nem érdekes csak elgondolkodtam. Aztán beletettem a fülhallgatóm a fülembe és elindítottam a zenét.