A nevem Lola, 17 éves vagyok, Európában lakom. Nagy álmom Amerikába eljutni.
A családomról....van 1 öcsém, Jared, aki 12 éves. A szüleim a napjuk nagy részét munkában töltik.
Anya és apa este 6-kor ért haza a munkából.
-Gyerekek, gyertek le! - szólt anya
-Igen? - kérdeztük Jareddel egyszerre.
-Van egy fontos hírünk a számotokra - kezdte anya
-Ma felmondtunk mind a ketten a munkában - jelentette be apa
-Miért? - kérdeztem
-Na és? - Jaredet ez nem nagyon érdekelte
-Azért, mert elköltözünk - mondta anya sóhajtva
-Hova? - érdeklődtem
-Lola az egyik nagy álmod eljutni Amerikába, nem? - fordult felém anya
-De. De te a múltkor kijelentetted, hogy szó sem lehet arról, hogy Amerikába költözzek - mondtam
-Igen, ez igaz. De most változott - mondta anya halkan
-Elköltözhetek Amerikába? - kérdeztem izgatottan
-Megkaphatom a szobáját? - kérdezte Jared szintén izgatottan
-Gyerekek, végig hallgatnátok végre?! - kérte anya
-Persze - válaszoltam
-Ha muszáj - mondta Jared unottan
-Mi mind elköltözünk Amerikába! - jelentette ki anya
-Tessék!!?? - mondtuk egyszerre Jareddel
-Jól hallottátok. 1 hetetek van összepakolni, mert utána indulunk - mondta apa
-Na jó, elmondtátok, most már mehetek? - Jared a szobája felé indult
-Menj! - intett anya
Anya a konyhába ment, én meg utána.
- Mi ez a hirtelen jött ötlet? - kérdeztem
- Ez nem hirtelen jött ötlet! - mondta anya
-De, mert eddig még mindig tiltakoztál a költözés ellen
-Most nem
-De miért nem?
-Lola, van jobb dolgod is, mint engem zavarni a vacsora készítésekor
Felmentem a szobámba. Hívtam Chelsea-t, aki azt mondta találkozzunk a plázában és ott megbeszéljük. Chelsea már régóta a legjobb barátnőm. Szóval ezt muszáj megbeszélnünk.
Fél hétkor lementem a szobámból , épp már indulni akartam, mikor anya kijött a konyhából.
-Hova mész? Mindjárt vacsora! - szólt anya
-Ma nem eszem itthon. - válaszoltam
-Hova mész? Legalább azt áruld el!
-A plázába
-Fél hétkor? - kérdezte meglepődve
-Igen, hisz még korán van, na szia!
-És kivel?
-Anya, már 17 éves vagyok - mondtam sóhajtva
-Tudom, jól van. Menj!
-Szia! - mentem ki az ajtón
-Szia és vigyázz magadra! - szólt utánam anya
A mondat végét, már a csukott ajtónak mondta.
A plázábán találkoztam Chelseavel. Elmondtam a hírt, és meglepődtem a válaszán, mert nem ezt vártam.
Nagyon jó ez a blog
VálaszTörlésKöszönöm.
TörlésNagyon jó a blogod! :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésSzia.:D Itt a Selena Fans (New friends and old friends) oldal főszerkesztősége.:D
VálaszTörlésNagyon nagyon gatulálunk ehhez a jó kis bloghoz.;) Csak így tovább és még akár pár érdekesség is jöhet.:D <3
Köszönöm :)
TörlésSzia nagyon tetszik a blogod , remélem lesz folytatása:)
VálaszTörlésKöszönöm, igen lesz folytatás :)
TörlésTetszik Várom a kövi részt :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésUuh ez nagyon jóó :D Várom a kövit <3 :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésSzia.
VálaszTörlésNos,hol is kezdjem?Én,az előttem szólókkal ellentétben nem imádtam.A blogod külseje valóban nagyon szép,főleg a háttér,a fejléc háttere nem nagyon talál,de a külső nem számít.A lényeg szerintem az,hogy alig vesz részt Lola az eseményekben.Semmit nem írsz le a körülményekről,a lány érzelmeiről.Mit érzett amikor megtudta,hogy teljesülni fog az álma?Örült?Persze,hogy örült,de ezt írd le.Engedd,hogy az olvasóid jobban megismerjék a szereplőidet.A hangulat és az érzelmek kifejezéséhez nem elég néhány felkiáltó jel.Ennél jóval több kell.
Vagy amikor befejezel egy mondatot,amelyet az egyik szereplőd mondott,nem elég ha odabiggyeszted,hogy anya,vagy én.Sokkal szebb lenne,ha mondjuk így írnád: " Suttogta anya." vagy "mondtam én" vagy "kiáltottam el magam" stb.A szereplők viselkedése,hangneme is sokat elárul arról,hogy érzik magukat,mit éreznek.Engedd szabadon a képzeletedet.Ne zárkózz el.Helyesen írsz,de ez nem elég ahhoz,hogy egy történetet vezess.Jobban bele kell élned magad.Tudnod kell mit akarsz,és meg kell ismerned a szereplődet.Mindenesetre benézek még,hogy lássam mennyit fejlődtél.Remélem megérted majd,hogy nem megsérteni,vagy megalázni akarlak,hanem segíteni.
Üdv,Jamie. (Bocii98)
Teljesen egyetértek, és ezt én sem negatívumként írom, hanem építőkritikaként. :)
TörlésA javulásban sokat segíthet ha elolvasol egy könyvet, és megfigyeled hogyan ír az író a főszereplő érzelmeiről, vagy hogyan fogalmazza meg mélyebben a dolgokat.
Ahogy így a fenti megjegyzéseket olvastam, eléggé meglepődtem!!!
VálaszTörlésÉn már elég sokat olvastam életemben! Olvastam jó írásokat és rosszat is!
Azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem a rosszak közé tartozik!!
Jamie, én is írok könyvet, és az elején tudod be kell mutatni a környezetet, a szereplők tulajdonságát ahhoz, hogy az olvasó értse majd a történetet később!!
De ez csak az én véleményem!!
Szia.
VálaszTörlésNem tudom, hogy hány éves vagy, de a következőeket, amiket írok ne sértésnek vedd, hanem pusztán jótanácsnak. Én is szoktam írogatni. :)
Először is, a párbeszédeknél úgy van, hogy ha kijelentő mondatot írsz, akkor nem kell pont a kötőjel elé.
Pl:
- Már elmosogattam - mondta Clara.
Ha viszont kérdés vagy felkiáltójel kell, akkor ki kell írni.
- Miért vagy ilyen vele? - kérdezte Ashley.
- Most már aztán elég legyen! - kiabálta apa.
Aztán, nem elég annyi, hogy
blablabla - apa
blablabla - én
Legyél kicsit kreatívabb, írj olyanokat, hogy mondta, kérdezte, válaszolta, dadogta, stb. Írj az érzelmeikről, pl, hogy mondta egy ásítás közepette. Vagy: Nézett rá mérgesen.
Nem épülhet az egész történet csak párbeszédekre, kell lennie sokkal több dolognak, amiben le vannak írva a háttérinfók, a körülmények, stb.
Azt hsizem egyelőre ennyi, próbálkozz tovább, meglátod, egyre jobb lesz. Magára a történetre kíváncsi vagyok, úgyhogy olvasni fogom.
Tudom, a 2. részt már máshogy írtam.
Törlés