2.rész - Egy barátság vége

-Elárultál! - mondta Chelsea felháborodva
-Hogy mi? - kérdeztem meglepődve

Chelsea eddig még mindenben megértett és támogatott. Ez viszont most nagyon meglepett és csak hitetlenkedve tudtam rá nézni, hogy ezt ugye  nem mondja komolyan.

-Megbeszéltük, hogy együtt, mi ketten megyünk el Amerikába - emlékeztetett Chelsea
-Igen, hidd el így is lenne ha rajtam múlna, de nem rajtam múlik -  magyaráztam a dolgot
-Na persze.Akkor kin? - kérdezte gúnyosan
-A szüleimen - mondtam egyértelműen.
-Na jó, most már mennem kell. Élvezd az életet Amerikában és találj új barátnőket! - állt fel Chelsea
-Most csak viccelsz ugye? - szóltam utána
-Nem, telefonon se hívj. Nem fog érdekelni, hogy mikor mentek, hogy milyen ott az élet, és más sem. Én elmondtam amit akartam, szóval most már megyek - és otthagyott.

Néztem Chelsea után és még mindig nem bírtam elhinni hogy így reagált. Kifizettem a forrócsokit és elindultam haza.
Fél 11-re értem haza. Csendben szerettem volna felmenni a szobába, hogy ne keltsem fel anyáékat. Hát ez a tervem nem jött be. És persze anya a frászt hozta rám. Épp menni akartam fel a lépcsőn, mikor valaki hozzám szólt. Úgy megijedtem, hogy amikor megfordultam véletlenül a kezemmel leütöttem a vázát, ami leesett a földre és nagyot csattan. Erre persze apa és Jared is felkelt. Sietve jöttek le a lépcsőn, közben kérdezgették hogy mi történt. Anya csak annyit mondott, hogy Lolának biztos rossz a lelkiismerete. Ami nem igaz. Az igazság az, hogy gondolatban teljesen máshol jártam és sötét is volt a nappaliban, szóval amikor anya hozzám szólt, megijedtem és levertem a vázát. Apa és Jared visszamentek a szobába, de anya még maradt.
-Lola, hol voltál? - kérdezte mérgesen.
-A plázában - mondtam halkan.
-A pláza 10-kor becsukott - igen, ebben igaza volt
-Sétáltam - kerestem valamilyen kifogást
-Kislányom, mi a baj? - kérdezte anya megenyhülve
-Már nem vagyok a kislányod és semmi, csak most már álmos vagyok, szóval megyek is - indultam felfelé a szobámba

A szobámba érve letettem a táskám, és felkapcsoltam a laptopom. Szerettem volna írni Chelseanek, de akkor olyant láttam, amit nem hittem el. Chelsea kitörölt az ismerősei közül. Azt sejtettem, hogy nem fog neki jól esni ez az egész, na de erre nem számítottam. Lecsuktam a laptopom tetejét és csak ültem az ágyamon, elmélyedve a gondolataimba.