20. rész - Addig hozzám költözöl

Amikor a kocsiban ültünk, még mindig egy kicsit ideges voltam:
-Mi van? - kérdezte Justin nevetve
-Semmi  - mondtam idegesen kifelé bámulva az ablakon
Ekkor megszólalt a telefonom:
-Mit akarsz? - szóltam bele, mivel tudtam ki hív
-Hangosítsd ki! - szólt Justin
-Hogy képzeled, hogy itt hagysz velük! - mondta Jared idegesen
-Jared, nyugi! - mást nem nagyon tudtam volna mondani
-Nyugi?! Te lelépsz, én meg töltsem vele a délutánom? Azt már nem, sőt még az estét sem - mérgelődött
-Hova akarsz menni? - kérdeztem nevetve
-Bárhova! - válaszolta
-Akkor menj! - vontam meg a vállam
-Este neked is úgyis haza kell jönnöd és akkor te is össze leszel vele zárva! - mondta, mintha nem tudnám
-Szia, Jared! - tettem le a telefont
-Bírom az öcséd - mondta nevetve Justin
-Igaza van! - sóhajtottam egyet
-Miben? - nézett rám, majd újra az útra
-Hogy össze leszek zárva Aliciával - mondtam, majd neki döntöttem a fejem az ablaknak
-És ha nem? - kérdezte és a szája mosolyra húzódott
-Alicia legalább 2 hétig itt lesz nálunk, lehetetlen, hogy 2 hétig ne találkozzak vele - mondtam
-Annyira nem is - vont vállat
-De, nagyon is - közöltem vele

Ránéztem az órámra, ami már fél 9-et mutatott, szóval már egy ideje autókázunk
-Mégis hova megyünk?
-Majd megtudod
Fél 10 volt, amikor már nem bírtam tovább:
-Justin mégis hova a ...- ekkor megláttam mégis hova hozott
-Megjöttünk! - szállt ki az autóból
-Miért jöttünk ide? - szálltam ki én is az autóból
-Gyere! - nyújtotta felém a kezét
Megfogtam a kezét, majd a vízhez sétáltunk.
-Miért hoztál ide? - kérdeztem, amikor megálltunk
-Szeretem ezt a helyet - mondta, közben pedig a hullámokat nézte
-Nekem is nagyon tetszik
-Miért nem akarsz együtt lenni Aliciával? - nézett rám
-Ez hosszú...
-Nekünk meg van időnk - húzta mosolyra a száját
-Őt sosem érdekelte semmi más, csak a pénz és a pasik. Amikor kicsi voltam és neki kellett volna rám vigyáznia, akkor is minden este más pasi volt nálunk és mindig bezárt a szobámba és hallottam, hogy mindig más jött, majd amikor reggel kiengedett mindig egy halom pénz volt az asztalon. Amikor a szüleim megkérdezték mit csináltunk, ő mindig azt mondta tévét néztünk vagy játszottunk, pedig ez sosem volt igaz. Mindig a szobámban ültem magam bezárva. Sosem tudtam mit csinálhatnak, de amikor nagyobb lettem rájöttem és sosem maradtam otthon. Volt a régi házunkban egy szoba, ahova becipelte azokat az embereket, és én abba a szobába életemben egyszer sem voltam. Mindig is undorodnom Aliciától. És ez később még rosszabb lett... - én ezzel be akartam fejezni a mesélést, de Justin nem hagyta
-Mi volt aztán?
-Próbált bezárni a szobámba, de már nem hagytam. Később a szüleim belátták rám már nem kell vigyázni, így később már Jaredre vigyázott és mindig, ahányszor találkozott valamelyik fiú barátommal vagy pasimmal le akarta nyúlni, pedig...pedig ő több mint 10 évvel idősebb nálam...most 29...
-Miért mondtad neki, hogy 3 éve nem találkoztatok?
-Amikor később már nem kellett ránk vigyáznia anyáék nem hívták őt és ő pedig csak akkor bukkant fel, ha kellett neki valami, ahogy most is  - sóhajtottam egyet
-Miért?
-Elköltöztünk Amerikába és ő ezt ki akarja használni, de...de én képtelen vagyok ránézni úgy, hogy ne undorodjak tőle
-Nem is kell - mondta mosolyogva
-Justin, hogy ne kéne, ha 2 hétig nálunk akar lenni? - kérdeztem idegesen
-Nyugodj meg, nem kell - húzott magához, majd megölelt
-Még mindig nem értelek - nevettem el magam
-Nem kell, ha addig hozzám költözöl
-Persze.... - toltam el magamtól
-Nem vicceltem! - mondta Justin komolyan
-Tényleg költözzek addig hozzád?
-Igen, akár már ma este - vonta meg a vállát
-De az anyukád most nálad van és... - kezdtem volna
-Nincs és! Neki nincs baja veled és egyébként is az én házam
-Köszönöm
-Na gyere menjünk! - mondta majd összekulcsolta a kezünket és visszasétáltunk az autóhoz.